Új idők címmel nyílt önálló kiállításom a H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ galériájában.
Az esemény házigazdája Tircsi Anikó volt, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület képviseletében.
Közreműködött Kovács Annamária színművész.
A kiállítást Molnár Zsuzsa díszlet-, jelmeztervező, szcenikus nyitotta meg.
“Fecsó Andrea képi világát két különböző megjelenítési forma jellemzi, mely bizonyos korszakokat mutat munkásságában. A sok esetben groteszk, szarkasztikus világa az utóbbi években helyet adott újra líraibb emberábrázolásainak. Teljes munkásságán átvonul azonban a rétegesség, a többletjelentés, mely még a legkönnyebben értelmezhetőnek vélt alkotásán is tetten érhető.
Az elmúlt években készült festményeire jellemző a megfoghatatlanul kaotikus háttér, mely egyszerre kiemeli, jelentőssé teszi a sok esetben monokróm, vagy fekete-fehér emberalakot, ugyanakkor el is veszi róla a figyelmet. Mindez némi zavart, kényelmetlenséget okoz a szemlélőben, és gondolkodásra is sarkallja. Rámutat arra, hogy az igazán jelentős dolgok gyakran nem a szemünk előtt játszódnak, és keretet ad a részletek jelentőségének.
Művészetének ez a szakasza lelki-érzelmi megálló, és jól reflektál, egyben ki is egészíti az előzőekben festett harsány, tarka, sokszor keserédes alkotásokat. Munkáin érezhető, hogy az egy-egy jól megragadott momentumot az érzelmek öntik formába és a hangulat színezi ki. Egyszerre naivan és bölcsen áll az üres vászon elé, a végeredményt pedig a pillanatnyi impulzusok, lélekrezgések határozzák meg.”
(Szeitz István)
Szeitz István
VÁRAKOZÓ
Súlyos évezred maradt el mögöttem,
míg a vad kozmoszt vizsgáltam köröttem
és így kötötte le fölnőtt napjaim:
elestem hétköznapoknak romjain
hogy félrenéztem és máris elveszett,
az örökké bennem élő kisgyerek
úgy inalt el kavicsok közt mint a gyík,
itt hagyva nekem félretett álmait
lábát felhúzva néz, szól, hogy itt vagyok,
körül ülik szelíden az angyalok
oh, hogy hiányzik most, a labda száll,
játéka könnyed, akár a pókfonál
hisz elmúl a nyár, majd itt az új idő,
és néha visszanéz rám az elmenő
rajtam ne álljon – súgom, ha elkapom,
várom őt játszani minden szombaton.